Rólunk 2019.01.28.

Mi egy vidéken élő pár vagyunk egy 7éves kisfiúval, aki autizmus spektrum zavarral él. Én 40 éves vagyok a párom 43. 6 éves korában kaptunk diagnózist egy 3 éves kivizsgálás sorozat végén. Ő egy magasan funkció álló aspergeres autista. Nagyon szerencsés vagyok, h nagyon jól müködik. Beszél, már nincsenek dührohamok, ellátja magát, egyre rugalmasabb. Ami nekünk nehéz az a szociális kommunikáció nehézségei. Nem tud segítséget kérni új helyzetekben, nem jelez bizonyos szükségleteket pl: éhség, nehezen illeszkedik be, új szituációban nem tudja a jó és rossz közötti külonbséget, nem beszél az érzéseiről és nem érti mások érzéseit sem. Most szeptemberben kezdte az iskolát és legnagyobb meglepetésemre ennél jobban már nem is mehetne. Majdnem szín 5ös lesz a félévi bizonyítványa, pedig én úgy indultam neki, hogyha 3as lesz, nagyon boldog leszek.

Nagyon szerencsés és hálás vagyok, amiért ő létezik és van nekem. Nincs rá szó, milyen hálás vagyok a sorsnak, hogy ő megszületett és engem választott. Végtelenül büszke vagyok rá, hiszen ő a legjobb dolog az életemben. Általa nyert értelmet az életem! Előtte is nagyon jó életem volt, de mióta ő létezik tudom, h nem is éltem igazán. Általa hazaértem!!!!!